Mindenről Tótum Imi tehet! Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik reggeli kávészürcsölgetésembe belecsipogott: "a lábam előtt úsznak a domolykók, sügérek bandába verődve!" Ez az üzenet fogadott. Ezen hír valóságtartalmának jártam utána egy vasárnapi hajnalon, irány a patakpeca!. Előzetesen 1-2 alkalommal voltam már ezen a pályán, de akkor nem volt túl bőkezű a víz, 1-2 csapó került ki csak belőle, és azokat sem én fogtam. Kétségtelen tény, hogy az ezt megelőző horgászatokat ideálisnak semmiképpen nem nevezném, hiszen az egyik alkalommal nagyjából -8 fok volt, ami nem könnyíti meg a horgászatot, a másik alkalommal pedig nagyjából orkán szél fújt, ami szintén nem ideális az 1-2g-os csalik dobálásához.

Ígéretes pálya

A jelentős mennyiségű vízinövény tökéletes búvóhelyet kínál a csapónak

Egy ilyen helyen bármi megbújhat...

A mostani alkalomra minden rendben lévőnek tűnt, mindaddig, amíg StreetFishing Gyurka azt nem mondta, hogy ő is akar jönni :D Naná, jöjjön, majd ő lesz a csaj aznap, kár, hogy ilyen rusnya! :D Hajnali kelés, igyekeztünk minél korábban kiérni a vízhez. Előzetes infók ömlesztve ezek voltak: "csakazawaruna, csakagumitűzőszúnyog, csakatermészetesszínek, csakananofil" No, ezek nem az én horgászatom kellékei, így a következő felszerelést raktam össze: Bot: Team Daiwa Mode 3.0; 2,26m; 0,5-9g dobósúly, tűspicc Orsó: Daiwa Lexa 1500SH, rajta: Tournament 8 Braid fonott, 0,08-as, előke: Daiwa NewEra 0,185-ös fluorocarbon Horog, csali: Daiwa Bassers Wormhook FFN 4-es, csali: Cormoran Paddletail narancssárga színben

Drop Shot technikát alkalmaztam, 4g-os pálca ólommal (ezt a viszonylag erős sodrás indokolta, bár voltak szakaszok, ahol még ez sem állt meg!), a fenéktől kb. 8-10cm-re kötött horoggal, lassú pöcögtető mozgással vezetve a csalit. A tűspicces bot igen szépen közvetítette az ólom kopogásait, gyakorlatilag csukott szemmel is érezte az ember, hogy mi történik a víz alatt. Az igen sok ivadék hal és fehérhal nem könnyítette meg a horgászatot, és a vadregényes, sásos-csalános-nádasos- part sem nevezhető ideálisnak, de a viszonylag hosszú bot nagy segítség volt a dobásoknál. A várt csapók szépen elkezdtek kijönni, egy-egy meglepetés hallal karöltve. 

Narancssárga Paddletail, aznap az volt a favorit

] Gyönyörű csíkoshátú, Gyurka fogta

Egy vér-kárász! Szintén a Paddletail kellett neki

Nekem az a technika jött be, hogy bedobást követően, zsinórfeszítés, majd csak kézremegtetés. Mint egy jó alkoholista. A kivételesen tiszta vízben tökéletesen látszódott, hogy a Paddletail erre a rezgésre úgy reagál, mint a sodrásban egy helyben álló friss ivadékhal, azaz a farokúszó csóválásával folyamatos rezgéseket kelt és ingereket küld a ragadozóknak. Bejött, működött! A vízben láttam csukamozgást is, egy-egy nagyobb burvány jelezte jelenlétüket. Egy kis "szivar" optimizmusra is adott okot:

Kölyökcsuka, gyorsan ment vissza, el is úszott hamar!

Ha van kicsi csuka, kell lennie nagynak is! Sikerült is megakasztanom egy darabosabb példányt, nagyobbat is, mint amire készültem. Nagyjából fél-egy percig voltunk partiban egymással. Ahogy kell, berongyolt a lábam alatti hínár edőbe és megállt. Vártam kicsit, majd még ki tudtam fordítani onnan a vékony zsinór és előke ellenére. Ki is jött, egy pillanatra megmutatta magát, és szépen elindította a féket. Mintha puskából lőtték volna ki, húzta a zsinórt keményen. Egy fejrázás, majd még egy és a fluorocarbon zsinórt elvágta a borotva foga. Nem a kötésnél szakadt, hanem valahol félúton a horog és a fonott között. Magyarul a zsinór jelesre vizsgázott szakítószilárdságból, csomótűrésből de sajnos tudomásul kell venni, hogy nem harapásálló. Kár érte, fel tehette volna az aznapra a koronát! Tótum Imi kitartóan kereste a domolykólat, felszíni bogarakkal vadászott rájuk. Nem volt könnyű dolga a viszonylag erős sodrás miatt, de a kitartó hit, meghozza kötelezően a gyümölcsét:

Összegezzünk: a pálya vadregényes, Budapesttől kb. 100km-re van, így nem is elérhetetlen. A falu (város?) mellett található, urbanisztikus környezetben. A hal állománya jó, aki spiccbottal fehérhalazna, annak is élményt nyújt. Meggyőződésem, hogy a legyesek is megtalálnák a számításukat és a rajban úszó kb. 1-1,5kg-os amurok is optimizmusra adnak okot! Jó peca volt, jövök még ide!