Mindenről Tótum Imi tehet! Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik reggeli kávészürcsölgetésembe belecsipogott: "a lábam előtt úsznak a domolykók, sügérek bandába verődve!" Ez az üzenet fogadott. Ezen hír valóságtartalmának jártam utána egy vasárnapi hajnalon, irány a patakpeca!. Előzetesen 1-2 alkalommal voltam már ezen a pályán, de akkor nem volt túl bőkezű a víz, 1-2 csapó került ki csak belőle, és azokat sem én fogtam. Kétségtelen tény, hogy az ezt megelőző horgászatokat ideálisnak semmiképpen nem nevezném, hiszen az egyik alkalommal nagyjából -8 fok volt, ami nem könnyíti meg a horgászatot, a másik alkalommal pedig nagyjából orkán szél fújt, ami szintén nem ideális az 1-2g-os csalik dobálásához.

Ígéretes pálya

Ígéretes pálya

A jelentős mennyiségű vízinövény tökéletes búvóhelyet kínál a csapónak

A jelentős mennyiségű vízinövény tökéletes búvóhelyet kínál a csapónak

 

Egy ilyen helyen bármi megbújhat...

Egy ilyen helyen bármi megbújhat...

A mostani alkalomra minden rendben lévőnek tűnt, mindaddig, amíg StreetFishing Gyurka azt nem mondta, hogy ő is akar jönni :D Naná, jöjjön, majd ő lesz a csaj aznap, kár, hogy ilyen rusnya! :D Hajnali kelés, igyekeztünk minél korábban kiérni a vízhez. Előzetes infók ömlesztve ezek voltak: "csakazawaruna, csakagumitűzőszúnyog, csakatermészetesszínek, csakananofil" No, ezek nem az én horgászatom kellékei, így a következő felszerelést raktam össze: Bot: Team Daiwa Mode 3.0; 2,26m; 0,5-9g dobósúly, tűspicc Orsó: Daiwa Lexa 1500SH, rajta: Tournament 8 Braid fonott, 0,08-as, előke: Daiwa NewEra 0,185-ös fluorocarbon Horog, csali: Daiwa Bassers Wormhook FFN 4-es, csali: Cormoran Paddletail narancssárga színben

IMG_4006

Drop Shot technikát alkalmaztam, 4g-os pálca ólommal (ezt a viszonylag erős sodrás indokolta, bár voltak szakaszok, ahol még ez sem állt meg!), a fenéktől kb. 8-10cm-re kötött horoggal, lassú pöcögtető mozgással vezetve a csalit. A tűspicces bot igen szépen közvetítette az ólom kopogásait, gyakorlatilag csukott szemmel is érezte az ember, hogy mi történik a víz alatt. Az igen sok ivadék hal és fehérhal nem könnyítette meg a horgászatot, és a vadregényes, sásos-csalános-nádasos- part sem nevezhető ideálisnak, de a viszonylag hosszú bot nagy segítség volt a dobásoknál. A várt csapók szépen elkezdtek kijönni, egy-egy meglepetés hallal karöltve. 

 

Narancssárga Paddletail, aznap az volt a favorit Narancssárga Paddletail, aznap az volt a favorit

]Gyönyörű csíkoshátú, Gyurka fogta Gyönyörű csíkoshátú, Gyurka fogta

Egy vér-kárász! Szintén a Paddletail kellett neki Egy vér-kárász! Szintén a Paddletail kellett neki

Nekem az a technika jött be, hogy bedobást követően, zsinórfeszítés, majd csak kézremegtetés. Mint egy jó alkoholista. A kivételesen tiszta vízben tökéletesen látszódott, hogy a Paddletail erre a rezgésre úgy reagál, mint a sodrásban egy helyben álló friss ivadékhal, azaz a farokúszó csóválásával folyamatos rezgéseket kelt és ingereket küld a ragadozóknak. Bejött, működött! A vízben láttam csukamozgást is, egy-egy nagyobb burvány jelezte jelenlétüket. Egy kis "szivar" optimizmusra is adott okot:

Kölyökcsuka, gyorsan ment vissza, el is úszott hamar! Kölyökcsuka, gyorsan ment vissza, el is úszott hamar!

Ha van kicsi csuka, kell lennie nagynak is! Sikerült is megakasztanom egy darabosabb példányt, nagyobbat is, mint amire készültem. Nagyjából fél-egy percig voltunk partiban egymással. Ahogy kell, berongyolt a lábam alatti hínár edőbe és megállt. Vártam kicsit, majd még ki tudtam fordítani onnan a vékony zsinór és előke ellenére. Ki is jött, egy pillanatra megmutatta magát, és szépen elindította a féket. Mintha puskából lőtték volna ki, húzta a zsinórt keményen. Egy fejrázás, majd még egy és a fluorocarbon zsinórt elvágta a borotva foga. Nem a kötésnél szakadt, hanem valahol félúton a horog és a fonott között. Magyarul a zsinór jelesre vizsgázott szakítószilárdságból, csomótűrésből de sajnos tudomásul kell venni, hogy nem harapásálló. Kár érte, fel tehette volna az aznapra a koronát! Tótum Imi kitartóan kereste a domolykólat, felszíni bogarakkal vadászott rájuk. Nem volt könnyű dolga a viszonylag erős sodrás miatt, de a kitartó hit, meghozza kötelezően a gyümölcsét:

11724982_1041646455848272_566952626_o

Összegezzünk: a pálya vadregényes, Budapesttől kb. 100km-re van, így nem is elérhetetlen. A falu (város?) mellett található, urbanisztikus környezetben. A hal állománya jó, aki spiccbottal fehérhalazna, annak is élményt nyújt. Meggyőződésem, hogy a legyesek is megtalálnák a számításukat és a rajban úszó kb. 1-1,5kg-os amurok is optimizmusra adnak okot! Jó peca volt, jövök még ide!