A vízközti süllőhorgászat legkiválóbb műcsalija a wobler, azaz a műhal. Először, amit a woblerekről elsősorban tudni kell. Fa, műanyag esetleg fémlemez alapanyagúak. A fejrész csapott szögben történő kialakításával, de leggyakrabban a fej alatt külön beépített lapka segítségével, vibráló, billegő mozgást hajtanak végre a vízben történő húzáskor, de folyóvízben még álló helyzetben is. Ez, a sérült táplálékhal imitációját keltő mozgás gerjeszti a ragadozóhalakat a wobbler megtámadására.

 

Image
A felkészült pergető doboza

 

Testük lehet egy-, vagy kétrészes és mivel ez utóbbi csuklós kiképzése miatt már kis húzásra is aktívabban mozog, álló és lassúbb vizek meghorgászására is alkalmas. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mert sokszor, különösen hideg vízben, az erős vibráció ijesztőleg is hathat a ragadozókra. A testek alakja, fajsúlya és a fej alatti lapkák szöge és kiképzése szerint vannak felúszó, süllyedő, mélyretörő, mérsékelten mélyretörő típusok, melyeknek az adott helyzetben történő sikeres felhasználását elsősorban a gyakorlat hozza meg.

 

Image
A háromdobos Silver Spin pergető orsó tökéletes társ

 

Kezdőknek ezért feltétlenül ajánlom, hogy csapódjanak egy rutinos pergető horgász mellé, de a szakirodalom tanulmányozása is javallott. Az, hogy a woblerek elsősorban lebegő csalik, nem zárja ki mélyebb vizek fenékközeli meghorgászását. Ilyenkor ólmozást kell használnunk. Ez történhet külön előkén, vagy akár a főzsinóron is. A woblerek talán a legfogósabb műcsalik, de míg megtaláljuk az adott terepen a halfajhoz legfogósabb típust, sokat kell cserélni, sőt a méret sem mindegy. Velem már számtalanszor megtörtént, hogy azonos fazon, 6 vagy 9 centiméteresére nem volt kapásom, viszont a 11-est szépen ette.

 

Image
A kapófogak könnyen tönkre tehetik a faanyagú műhalakat

 

 Valószínű, a fogósságot a környéken lévő táplálékhalak faja és mérete nagyon befolyásolja. A bevontatás sebessége legyen változó, de van hogy az egyenletes csévélés a nyerő, tehát azt is próbáljuk meg. A wobleres süllőzéshez én az EnergoTeam 20-50 gramm dobósúlyú, 2,70 m-es Silver Spin pálcáját ajánlom. A bot a maga kategóriájában minden esztétikai és technikai igényt kielégít, bár egyesek szerint kissé szigorú. Én pont ezért kedvelem, mert a woblerrel történő süllőzésnél, főleg nyári éjszakákon, sok vízen elkerülhetetlen,, hogy egy-egy harcsa rá ne vágjon a csalinkra és akkor igencsak szükség van a gerinces botra. Ugyan ez a helyzet, ha akadó mellől kell kikényszeríteni a zsákmányt. A fenti viszonyok függvényében választom meg a fonott zsinór vastagságát is. A Dyneema új bikaerős Sufix-éből hordok magamnál a három dobon 14-es, 18-ast és 22-est. Kevés jó orsó rendelkezik három dobbal, ezért ajánlom a direkt a bothoz kifejlesztett hasonló nevű Silver Spin pergető orsót. Ez a bot és orsó, ahogy neve is mutatja, kitűnő egységet képez. Két fém és egy grafit dobja van, és kilenc csapágyat építettek bele, fékredszere pedig biztonságos. Minden pergetéssel kapcsolatos igényt kielégít, külcsínre pedig valóságos ékszer. Az erős zsinórnak nem csak a nagyobb halaknál látjuk hasznát, általa a drága műcsalikból is kevesebb szakad be az akadókba. Jó tanács: ha folyóvízben elakadunk, áramlással szembeni húzáskor, engedjünk hasat a damilnak, és amikor már öble jóval túl van az elakadt wobleren, hirtelen vágjunk be. Az ellentétes irányból történő húzás sok esetben kiszabadítja csalinkat. A wobleres horgászatnál a hal kivételéhez nem ajánlom a merítőt, mert a szabadon fityegő hármashorog sok galibát okozhat, és végül elmegy a hal, sőt meg is sérülhetünk.

 

Image
A hajnali süllő - szép állat

 

A felszerelés leglényegesebb része jelen esetben maga a csali. Az utóbbi időben a woblerek ára az egekbe emelkedett, miközben minőségük romlott. Ezért igyekeztem új, fogós, de megfizethetőbb márka után kutatni. Sok próbálkozás után nekem a Salmo vált be, még ott is fogtam vele halat, ahol a régi nagymenők nem váltak be és ez nem csak velem esett meg. Minden típus kapható belőle és az ára megfizethetőbb. Az esti pergetések nélkülözhetetlen kelléke a fejlámpa, de ügyeljünk, hogy használatakor ne essen a vízre lehetőleg egy fénykéve sem, mert az riasztólag hathat a tüskéshátúakra. Ha olyan szerencsénk van, hogy halat akasztunk, igyekezzünk minél előbb víz alatt kihúzni, mert a vergődő hal csobogása még a vízre villanó fénynél is jobban elijeszti a többi halat. Eredménytelenség esetén, főleg ha rablásokat is látunk, cseréljük a műhalat gyakran, mert sokszor csak egy típus a nyerő, de azt csak kísérletezéssel tudhatjuk meg, hogy melyik.

 

Image
Egy igazi pergető társ

 

A wobleres pergetést süllőre elsősorban alkonyattól napkeltéig és tíz celsius fok feletti vízben művelik, amikor is kedvenceink vízközt vagy szélvízen táplálkoznak. A mélyretörő, vagy lesúlyozott műhalak nappal és hidegebb vizekben is nagyon eredményesek lehetnek, ha tudjuk, hol lapulnak a sütyik. A mély gödrök, meder-esések, árnyékos partszakadások, akadók, elszórt, mélybe süllyedt nagyobb kövek mind jó búvóhelyek lehetnek, de a zsilipek pezsgő vize a tél kivételével szintén az. Télen inkább a ráfolyások, vagy gátak mögötti alig folyó mély vizében érdemes süllő után kutakodni, van hogy csak sötétedés után. Itt és ilyenkor számíthatunk elsősorban kapitális példányokra, míg a kövezéseken inkább asztali méretű / három kilóig/ süllők jönnek, ha jönnek. Régen a folyók kövezésein, ha alkonyatkor vagy este, de sokszor még nappal is, végig dobáltunk egy szakaszt, nem okozott különösebb gondot a kontingens megfogása, de a villanyos halászat elterjedésével ma már egyre ritkábban állnak ki a süllők, ha igen, akkor is csak hajnal előtt. A gyakori elektromos zaklatások miatt egyre inkább a mederben maradnak a süllők, ezért a parttól távolabb és mély vizeken pergetők és fenekezők ejtenek szebb zsákmányokat.

 

 

Image
Kiváló Salmo wobblerek

 

A woblerezés a pergetés legsportszerűbb ága. Ennél a módszernél ritka a külső akadás és a műhal horga is jobbára csak szájszélbe akad, így azokat a süllőket, amit nem szabad, vagy nem kívánunk megtartani, a legkisebb sérülés mellett engedhetjük vissza, hogy később talán másoknak is örömöt okozzanak. Próbálják hát ki sporttársaim, és bízom benne, hogy az alkony szürkeségét vagy az éjszaka feketeségét előbb-utóbb beragyogja egy szép süllő ezüstös teste. Végezetül még egy gyakorlat szülte jó tanács: van azonos műhalak között is olyan, amivel sűrűn van kapásunk, míg a másikkal alig. Nagyon vigyázzunk a fogósra. Csak olyan helyen tegyük fel, ahol kevés esély van a beszakítására, és ha a könnyen sérülő fatestet megroncsolta a süllő kapófoga, pillanatragasztóval azonnal javítsuk a ki hibákat és csak azután dobjunk újra. Ha elázik, már másképpen mozog, nem lesz fogós és hamarosan tönkre megy.

Görbüljön!